» Hogyan legyek „elég-jó” szülő?
Az elég-jó szülő nem tökéletes, hanem olyan valaki, aki aktívan képes alkalmazkodni a gyermek szükségleteihez, igényeihez.
Ha a szülő természetes önbizalmára támaszkodva saját megérzésére hallgat, jó gondozó lesz. Ez a fajta elköteleződés mindenki számára adott, nem függ az iskolázottságtól, szakirodalomban való jártasságtól. Kizárólagos záloga a gyermekkel való egymásra hangolódás.
Az elég-jó szülő nem akar tökéletes mintaszülő lenni, meg meri mutatni a gyengeségét, ezzel megtanítja gyerekeit arra, hogy szabad hibázni, a hibákat ki lehet javítani. Így aztán sokkal bátrabban kipróbálhatják magukat, hiszen nem származik katasztrófa abból, hogy nem tökéletes gyerekek.
» Hogyan legyek hiteles?
Fontos, hogy tisztában legyünk valódi érzelmeinkkel. Mi az, amit el tudunk fogadni, és mi az, ami zavar minket abban, amit a gyerek csinál? Ha elfogadóbbnak mutatjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk, a gyerekek megérzik, összezavarodnak és megrendülhet a bizalmuk. Jó, ha tudatosítjuk magunkban az el nem fogadásunk érzését is, és az adott szituációban hitelesen közvetítjük.
Az őszinte, értő figyelem empátiát, melegséget visz a kapcsolatba. Elfogadásunkat kifejezhetjük szavak nélkül is, de oly módon is, hogy nem avatkozunk bele a gyerek által végzett tevékenységbe, hagyva, hogy megélje a hibázás lehetőségét. Támogathatjuk passzív figyelemmel is, csendben meghallgatva.
Hatékonyabb a szigornál, büntetésnél, ha azt szeretném megértetni a gyerekkel, hogy mit váltott ki bennem a viselkedése és miért.
» Hogyan mondjuk meg a gyereknek, hogy el fogunk válni?
A családi titkok, ki nem mondott érzések nyomást gyakorolnak a gyerekre, akinek különös képességei vannak arra, hogy könnyen ráérez a tabu témákra. Ha konkrétan nem is, de az érzések szintjén tudja, hogy valami titok lappang körülötte. A titok pedig izolál, elszigetel, így a gyerek egyedül marad érzéseivel, szorongásaival.
Beszélni kell róla, lehetőség szerint együtt az apával és az anyával. Érdemes a beszélgetést úgy időzíteni (hétvégén), hogy legyen ideje megnyugodni, és fontos, hogy elég figyelmet kapjon. Természetesen nem az utolsó pillanatban, hogy legyen idő felkészülni a költözésre, veszteségekre.
A gyerekek hajlamosak magukat okolni a válásért, számukra a válás mindig trauma még akkor is, ha nem mutatják ki. Életkortól függetlenül az egészséges családról alkotott kép omlik össze bennük, hiszen a családi struktúra átrendeződik. A felnőttek megszűnnek egymás számára párként létezni, de a gyermeknek örökké a szülei maradnak.
» Hogyan legyek „édes mostoha”?
Az, hogy milyen esélye van az egyszülős családba bekerülő új családtagnak, erősen függ az előzményektől. Nevezetesen, hogy mennyire sérültek a gyerekek, felnőttek, mennyire sikerült feldolgozni a válást, hogyan tudnak együttműködni a vér szerinti szülők…
Fontos, hogy világossá váljon, hogy mint nevelőszülő, felelősséget érez irántuk, de nem szándékozik a valódi szülő helyére lépni.
A nevelési elképzelések összehangolása, egymás nézeteinek elfogadása és a tévedés jogának fenntartása segíthet, hogy ne alakuljanak ki családon belüli koalíciók (egymás elleni összefogások a családtagok között).
Gyakori hiba, ha különös jelentőséget tulajdonítanak egy hagyományos családban is előforduló, könnyen kezelhető helyzetnek.
Fontos a vér szerinti szülő támogatása a közösen hozott döntések következetes, kölcsönös betartatására. Ez erősíti a nevelőszülő szülői tekintélyét.
Nem utolsó sorban folyamatosan erősíteni a párkapcsolatot, hiszen az új családi felállást éppen a pár egymás iránti elkötelezettsége alapozza meg.